JTom • 6 nap
A Rajna alsó folyása mentén, a mai Hollandiában fekvő Boxtel a középkor második felében közlekedési csomópont és ebből fakadóan kereskedőváros volt. Nem volt különösebben gazdag, de a XV. században megengedhette magának egy nagyobb gótikus bazilika felépítését.
Ehhez előszöris egy mesterséges dombot kellett emelni, hogy a várost átszelő folyócska ne túl sűrűn öntse el. Elsőként a torony készült el, vélhetően 1469-ben. Ezután fogtak neki a templom többi részéhez. Ehhez vegyesen használtak téglát, és a város korábbi, román kori templomának lebontásából kinyert köveket.
Ettől a templom egyes részei, itt. pl. a kereszthajó, csíkos lett. Ilyesmit eddig inkább csak Köln környékén láttunk kisebb templomoknál.
Egy háromhajós bazilika kereszthajóval a XV. század utolsó éveiben, mintha valaki elnézte volna a naptárt kétszáz évvel. Ezt összevetve a brabanti régióval, ahol járunk, eszünkbe juthat ez-az a blogon korábban olvasottakból. Mindazonáltal a brabanti gótika további stílusjegyeit nem látjuk - ennek talán az az oka, hogy a téglával azért visszafogottabban bántak, mint ott, ahol természetes kőből lehetett építkezni. Ezt az átmeneti formát, ami brabanti szeretne lenni, de érzi a tégla felhasználhatóságának határait, kempeni gótikának is nevezik.
Ezzel együtt feltűnőek a téglaépületeknél megszokotthoz képest jóval nagyobb ablakok, főként a kereszthajó óriási ablakai. A templomnak fa mennyezete lett, ami jelentősen csökkenti az oldalfalakra nehezedő terhelést, a főhajónál a támívek alkalmazásától el is tekintettek. A mellékhajóknál ill. a szentélyt körbevevő kápolnáknál azért látjuk a külső támpilléreket.
A főhajó a XV. század végén, a szentély a századforduló környékén készült el, a kereszthajó építése már a XVI. század első felére csúszott át. A templom 1658-ban református kézre került. A református egyháznak nem volt forrása egy ekkora templom karbantartására, az épület állaga jelentősen leromlott, a XVIII. században több helyen be is omlott.
A templom visszakerült a katolikusokhoz, akik 1823-tól teljesen felújították és 1827-ben újra felszentelték. Bár a nagy, majd a két későbbi kisebb felújítás során a saját koruk építőanyagait is felhasználták, az eredeti szerkezetet megőrizték, így a templom a szentély északi (a képen jobb) oldala mellé épített sekrestye kivételével késő középkori, gótikus épületnek tekinthető.
