Ettél már gulyáslevest késsel-villával?
2020. október 11. írta: világevő

Ettél már gulyáslevest késsel-villával?

Világevés egy helyben ülve, egy este alatt, karantén nélkül. Egy egészen különleges étterem.

img_0927-collage_uncensored.jpg

Már csak a fentiek miatt is elfogult vagyok az Uncensored étteremmel szemben, hiszen most minden olyan hely felértékelődik, ami az utazás, világevés illúzióját kínálja, anélkül, hogy el kellene hagyni Budapestet. Másrészt pedig a séfet, Tivadar Györgyöt még a blog csecsemőkorában ismertem meg, amikor a Costes-ben sztázsoltam, nem sokkal a Michelin-csillagjának megszerzése után, azaz történelmi időkben.

IMG_4510.JPG

A világban vannak még hasonló koncepciójú éttermek, amik gasztronómiailag is értelmezhető élményt kínálnak (azaz nem csak parasztvakítást), azokban jártam is mind. Az Uncensoredhoz legközelebb a shanghai Ultraviolet áll, bár ott sokkal inkább a realisztikus illúziókra helyezik a hangsúlyt, nem pedig a történetmesélésre és gagekre. mint itt. A műfaj csúcsra járatásával Rasmus Munk vállalkozott Koppenhágában, bele is került a szegény tulajdonosnak 150 millió euró a gigantikus étterem kialakítása. 

Na de nézzük, hogy néz ki az Erzsébet körúti különleges éttere!

[igyekszem nem elszpojlerezni az élményt, hogy maradjon bőven meglepetés.]

img_1934_2_uncensored_caviar_bull_restaurant_budapest_jokuti_vilagevo.jpg

A bejutás nem közvetlenül az utcáról történik, hanem egy rejtekajtón keresztül, séfkabátok között átbújva jutunk az ablaktalan különterembe, ahol mindössze 10 asztal kap helyet. A helyiség teljesen fekete, körben végig, 360 fokban vetítés, ami integráns része az estének, itt bevallottan nem első sorban a vacsoráról szól az élmény, hanem legalább annyira a filmekről, a narrációról. Ezek a rövidfilmek kalauzolnak végig az "utazás" során, izgalmas képi világgal színesítve az élményt. Érdemes alaposan odafigyelni az apró részletekre is, ugyanis tele van mindenféle bájos részlettel, nagyon alaposan ki vannak találva a filmecskék, igazi hangulati bevezetés az adott kultúrába, ami nem kizárólag a tradícionális sztereotípiákhoz ragaszkodik, hanem bőven és humorosan kalandozik a popkultúra és egyéb műfajok felé is. Nagyon profi és kreatív az egész, és alaposan kihasználja a teljes körpanorámában rejlő lehetőségeket is. 

Csak egy poén a rengetegből: a képeslapra illő japán idillbe természetesen helyet kap egy italautomata is... 

img_1942_uncensored_caviar_bull_restaurant_budapest_jokuti_vilagevo.jpg

Így kap helyet a menüben egy késsel-villával fogyasztandó gulyás"leves":

img_1947_uncensored_caviar_bull_restaurant_budapest_jokuti_vilagevo.jpg

A spanyol túra egyeíti a paellát, a jamon ibericót:

img_1944_uncensored_caviar_bull_restaurant_budapest_jokuti_vilagevo.jpg

Oroszországból persze a cári hagyományokkal találkozunk, egy fejedelmi metrómegállóban. Osztrigatatár, kaviár, céklák és tokhalfilé. 

img_1945_uncensored_caviar_bull_restaurant_budapest_jokuti_vilagevo.jpg

img_1943_uncensored_caviar_bull_restaurant_budapest_jokuti_vilagevo.jpg

Tonhaltataki, tempura és wasabiespuma a japán kulcsszavak:

img_1941_uncensored_caviar_bull_restaurant_budapest_jokuti_vilagevo.jpg

img_1940_uncensored_caviar_bull_restaurant_budapest_jokuti_vilagevo.jpg

Kínába persze a pekingi kacsa jegyében érkezünk, na meg egy tavaszi tekercs sem maradhat le a tányérról.

img_1938_uncensored_caviar_bull_restaurant_budapest_jokuti_vilagevo.jpg

Omlós Omaha marhaborda és kukoricavariációk kíséretében repülünk a földöntúli amerikai gyarmatra.

img_1937_uncensored_caviar_bull_restaurant_budapest_jokuti_vilagevo.jpg

A végére pedig felpezsdül a vér, foci, szamba, graffityk, vagy az ételek nyelvén: kókusz, csoki és mangó.

img_1934_3_uncensored_caviar_bull_restaurant_budapest_jokuti_vilagevo.jpg

Marvin Gauci és Tivadar György menüje is profin kíséri az élményt: stílusában maximálisan passzol a filmekhez, ilyen szempontból is kerek az élmény: nem akar elrugaszkodni  túlságosan az ismert klasszikusoktól, de közben mégis igyekszik azokat kibővítve átértelmezni és kreatívan megújítani.

Ugyanaz a játékosság jellemzi, mint az egész estét, nem fárad el, végig profi, izgalmas, multiszenzorális élmény.

Az étterem weboldala

A bejegyzés trackback címe:

https://vilagevo.hu/api/trackback/id/tr7416235398

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

odamondó 2020.10.12. 13:35:11

Tetszik, de nekem nem szimpatikus ha egy étterem képtelen kiírni a menü árát egy weblapra.

Vén motoros 2020.10.12. 17:28:53

Ezt most komolyan kérdezem: nem vagyok paraszti ingujjas falusi tahó, tudok szépen késsel-villával étkezni még egy szipozionon is. De ha ezeket az ételeket elén teszik, egyikről se lenne fogalmam, hogy HOGYAN KELL EZEKETE MEGENNI. Nem az lenne a problémám, hogy mivel, hanem azt, hogy hogyan. Egymás után? Milyen sorrendben? összekeverve, összetunkolva, neki sem tudnék kezdeni. Arra s ejönnék rá, hogy mi az ehető, és mi a díszítés. Széchyeni Zsigmond, a vadász mesélet egyik utikönyvében, jogy amikor a helyi Maharadzsa vendégül látott néhány európait, volt, aki megitta a kis tálkákben lévő _ujjmosó rózsavizet_. Ugyanis a maharadzsa kézzel evet, és minden falat előtt - új és új - rózsavizes tálkábenm megmosta a hüvelykujja meg a másik három ujja hegyét.
Nme igazán tartom komilfónak az olyna ételeket, amiket csak a beavatottak, a "vájtszeműek" tudnak elfogyassztani, az amúgy civilizált és kultúrált átlag értelmiségi polgár nem.

Vén motoros 2020.10.12. 17:30:46

@Vén motoros: Elnézést a sok elütésért, olvasó szemüveg hiányában nem látok elég jól közelre, csak távolra.

világevő · http://vilagevo.blog.hu 2020.10.12. 17:37:46

@Vén motoros: a díszítés kérdése egyszerű: alapvetően - kevés kivétellel - az a szabály, hogy csak olyan kerüljön a tányérra, ami ehető. A megevésben én nem látok különösebb problémát, de lehet, hogy csak azért, mert rajtam volt az olvasószemüvegem :D

világevő · http://vilagevo.blog.hu 2020.10.13. 06:22:45

@szánmonoxid: kulturalt hangnemben lehet hozzaszolni.

enpera · http://c64blog.wordpress.com 2020.10.13. 09:23:24

Nos igen. Gordon R mondta anno (gondolom nem csak ő) hogy csak az kerülhet a tányérra ami ehető.
Ennek ellenére frusztrálna hogy nem tudom mi micsoda, és miért törött a tányér :)

szánmonoxid 2020.10.13. 23:27:30

A most töröltben mi is volt a kulturálatlan?
Sorold már fel légy szíves!

Azon kívül, hogy leírtam a véleményem az "ételek" kinézetéről.
Vagy már magadnak is hazudsz?

világevő · http://vilagevo.blog.hu 2020.10.14. 02:41:36

@szánmonoxid: a szavak, amiket használtál. Meg úgy általában a stílusod, a vádaskodásod. Csináld máshol.

kék madár 2020.12.08. 20:54:19

nekem regota egy hulye zavarom, hogy neha nem tudom hogy a kep alairas az fole vagy alairas-e. Amikor ilyen krikszkraszok vannak a kepen egyaltan nem egyertelmu.

Örömhernyó 2021.03.11. 06:58:36

@kék madár: igen, egyáltalán nem egyértelmű, hogy alá vagy fölé van írva a dolog neve

Nekem az ilyen túlfifikás ételeknél az a bajom, hogy ízben (és/vagy mennyiségben) nem hozzák azt, amit látványban. Lehet, hogy jó az a mangókrém, de egy falatnak is kevés. Tudom, manapság leginkább nem az étel ízéért mennek az emberek étterembe, hanem mert fotókat akarnak csinálni az instagramjukra, meg a bloggerek se fognak a helyről írni, ha nincs sokféle, jól fotózható kaja. Ennek megfelelően nagyon szépen tálalt ételeket gyártanak a szakácsok, csak közben semmi másról nem szól az egész, mint a látványról. Ki tud több agar-agart és ételszínezéket belenyomni a habszifonba és chipset csinálni bármiből.
süti beállítások módosítása