Ezeket a dolgokat egy jó felszolgáló soha nem mondaná el egy vendégnek, pedig nagyon fontos lenne tudnunk. Így lehetővé tettem néhány kiváló hazai szakembernek (egészen különböző profilú és árszínvonalú helyekről), hogy névtelenül mondja el, mi zavarja őt a napi munkavégzésében, a vendégekkel való kommunikációban.
[A képen NEM a megszólalók vannak]
Rövid összefoglaló sietőseknek:
A két dolog, ami a legjobban zavarja a felszolgálókat:
1. Ha nem köszönsz
2. Ha nem köszönsz
+ 1 Ha nem vagy empatikus
1. Nem köszönés
Ez visszatérő probléma, szinte mindenki sérelmezte az elemi udavriasság hiányát.
"Nem köszönöm a vendég érkezéskor ráadásul telefonál! Nem szól csak rám legyint, hangosan beszél a mobiljával, ès föl-alá sétálgat.", "Köszönés: néhány embernek még mindíg nem sikerül viszonozni a vendéglátó hangos, széles mosolyú köszöntését.", "Aki hangos, mosolygós üdvözlésre sem reagál semmit.", "Az udvariasság hiányzik: kérem, köszönöm..."
2. Tudálékoskodás
Nyilván a 10 millió gasztronómiai szakértő országa vagyunk (magam is élő bizonyíték vagyok erre), így nem csoda, ha minden vendég jobban ismeri a receptúrákat, a konyha lehetőségeit, mint a szakácsok és a felszolgálók, és gyakran nem is rest ezt a tudást fölényes stílusban megosztani, akár kéretlenül is.
"Mindent jobban tud főzni is, jobban ért a borokhoz is, fél órás mesék az én "úgy csinálnám" hogy! Meg "olaszban ezt úgy csinálják hogy". Vagy" Barcelonában az igaziban nincs fokhagyma" stb.", "Nekem ezt főzzék, hozzák! Miért, nem tudnak megcsinálni egy rántott húst??", "Aki a koncepcióba köt bele, de valójában az árral van problémája.", "És persze a magyar vendég mindig jobban ért a borhoz, ételhez mint bárki..."
3. Külön fizetés
Önmagában nem mindig katasztrófa a külön fizetés, csak épp általában az utolsó (utáni) pillanatban szól a vendég.
"6-8-10 fős társaság egyenként akar fizetni, rémálom megöli a szervizt, és az éttermi rendszert hosszú tízpercekre lefoglalja.", "8-10-20 fő a számlánál szól,hogy külön fizet,de nem osztják el testvériesen....bontsuk szét a számlát."
4. A ritmus felesleges megzavarása
Nyilván igyekszik egy étterem alkalmazkodni a vendég igényeihez ebben is, de gyakran teljesen felesleges akadályokkal kell szembenézniük, ami kölcsönösen hátrányos.
"Cigizni, mosdóba tuti akkor megy el amikor kitálalták az ételeket. Ilyenkor el kell dönteni, hogy a hőhidon aszaljuk az ételt, vagy a vendég asztalánál hűljön, vagy újracsináljuk...", "Szerviz közben érkező vendég tuti oda akar ülni, ahol egy perce álltak fel, és nincs még újraterítve."
5. Vélemény
Nem baj, ha véleményt nyilvánít a vendég, sőt, kölcsönösen nagyon hasznos is lehet, csak nem mindegy, hogy mikor és hogy.
"Aki utólag panaszkodik online, ahelyett, hogy a helyszínen azonnal jelezné a problémát.", "Aki úgy kritizál/véleményez valamit, hogy soha nem járt ott és nem kóstolta. ("kanapé-ninja")"
Ha valakit valamelyik panasz kifejezetten sért, érdemes elgondolkozni, hogy miért...
Én a magam részéről abból indulok ki, hogy egy étteremlátogatás során közös érdekünk, hogy a lehető leghatékonyabban segítsük egymást: én, mint vendég a vendéglátósok munkákát, ők pedig az én élményemet. Így bizony megesik, hogy lemondok részben a "jogaimról" ennek érdekében, cserébe lehet, hogy sokkal jobb lesz az élmény végül.
Facebookon már komoly és értelmes vita zajlik itt.
Hasonló témában egy séftől.
Ha van rá igény, lesz folytatás, például akár a vendégek szemszögéből is folytathatjuk a párbeszédet, a cél végülis közös: a lehető legjobb éttermi élmény elérése.
