Giamaica a jamaikaiaké… Hogy kapcsolódik össze a specialty kávék és egy amerikai lánc felemelkedése?
2017. december 21. írta: világevő

Giamaica a jamaikaiaké… Hogy kapcsolódik össze a specialty kávék és egy amerikai lánc felemelkedése?

Megkóstoltam a - már Budapesten is elérhető - világ legjobb olasz kávéját, Gianni Frasi legendás Gamaicaját.

dscf5832.JPG

Gianni Frasi kávéjáról lehetett már olvasni itthon is, ugyanis - az encsi Anyukám mondtának hála - bejutott már az országba, de a fővárosba csak nem sikerült még eljutnia. Egészen mostanáig, ugyanis egy újabb bátor vállalkozónak sikerült beverekednie magát a meglehetősen különc viselkedésű nagymester előszobájába, hogy aztán arra is megkapja az esélyt, hogy megpróbálja meggyőzni Frasit arról, méltó partnere lehet.
Gianni Frasi ugyanis arról híres, vagy akár hírhedt, hogy elég óvatosan enged magához partnert, kicsit olyasmi a sztori, mint a Sushiálmok című dokumentumfilmben, ahol Jiro Ono sushileganda rizsbeszállítója meséli röhögve, hogy egy nagy presztizsű, 5-csillagos hotel étterme jelentkezett be nála, hogy szeretne tőle vásárolni, mire ő ehelyett kinevette őket, mondván azt sem tudják, hogy kell az ő rizsét megfőzni!
Na itt is hasonló volt a történet, állítólag jó pár 3-csillagos étterem is hiába próbálkozott nála, viszont Hegyi Attila, a Tama restaurant tulajdonosa elmesélése szerint az végül meghatotta, hogy annyi emailt küldött neki és kereste minden fórumon (nincs se honalpja, se mobilszáma, se Facebook-oldala!), gyakorlatilag egy folytatásos regényt képezve, amikben arról győzködte, hogy jó helyen lesz nála az a kávé. Na meg a kávégépek is, hiszen csak nem képzelhetjük, hogy Frasi kávéját csak úgy bármilyen gépbe betehetjük, nem, ahhoz előbb a mester által kiválasztott, az olasz iskola csúcsát képviselő klasszikus géplegendákból kell beszerezni azokat, amiket maga a mester épít át. Ő ugyanis nem elégedik meg a csúcsminőséggel sem, hogy pontosan miket alakít át, azt nem lehet tudni, de például a szokásos 9 bar nyomás neki nem elég, tuningolja a gépet, egészen 12-13 barig, hogy a nagyobb nyomás során még jobb kávé, és persze még jobb crema (kávéhab) képződjön. Aztán a sokadik emailre végre válaszolt…

dscf5817.JPG

Na és akkor nézzük az eredményt, hiszen a sok sztori mellett még is csak az a legizgalmasabb, hogy mi kerül a végén a csészébe. Ez:

dscf5829-001.JPG

A Giamaica elkészítését is természetesen a mester tanítja be, és rendszeresen kontrolláltatja is az eredményt, na meg a gépeket, itt nincs kísérletezés és egyéni igényekre szabás, aki a maestro kávéját szeretné forgalmazni, annak át kell vennie minden módszerét és szabályát is. Például olyanokat is, hogy pontosan hány napig lehet egyáltalán felhasználni a kávét (30), ugyanis innentől kezdve napról-napra romlik a minősége (persze már ezelőtt is, csak ekkor éri el szerinte a kritikus szintet), és 2 hónapos kávé más semmiképp se kerülhet a csészékbe, azokat ki kell dobni, nincs apelláta.

dscf5821.JPG

Az elkészült ital a klasszikus olasz espressók legszebbje, vastag, erőteljes cremával, nagyon komoly illatokkal, persze az erőteljes pörkölésnek hála, nagyon komplex, robosztus ízjegyekkel. A csokoládés-diós jegyek melett egy enyhe sósság is volt benne. Szinte harapni kell, semmiképp sem egy hajtásra felhörpinteni, annyira intenzív. Bársonyos és nagyon jól kiegyensúlyozott, a friss jegyek nagyon jó balanszt képeznek a keserűvel, az aromája maradandó, hiába a régies stílus, nyoma sincs itt porlepte rusztikusságnak, ez elegancia a javából! (Pedig én nagy rajongója vagyok a kávés újhullámnak, az erősen savas, enyhe pörkölésű iskolának, a mindennapok során azt szoktam inni, de úgy tűnik, hogy a két iskola nem kizárja, hanem kiegészíti egymást.)

Érdekes adat Gianni Frasi nyílt lángon pörkölő kisüzeméről, hogy évente összesen annyi kávét pörkölnek, amint amennyit a Starbucks egyetlen nap alatt! A Starbucks sztorija, felemelkedése egyébként nagyon érdekesen függ össze - főleg Amerikában - de világszerte is a kávéspecialista üzletek felemelkedésével. [Itt olvasható róla egy részletes, angol nyelvű, üzleti elemzés.] Azt is hihetnénk akár, hogy a Seattle-i eredetű óriás ledarálja a versenytársakat, ehelyett valójában nagyon izgalmas és pozitív hatása van/volt a piacra! Amikor 1971-ben megnyitott az első üzletük, a 60-évekbeli kávéfogyasztási csúcsok után erőteljesen szűkülő piacra érkeztek. (Azt se felejtsük ki a sztoriból, hogy milyen is az átlag amerikai kávé…) A visszaesés a kávéfogyasztók arányában egészen a 80-as évekig folytatódott is, azóta viszonylag stabil. Közben viszont lezajlott egy robbanás is, aminek egyik kiváltója a Starbucks volt áttételesen: a specialty kávék piaca megsokszorozódott, és azóta is folyamatosan növekszik. Csak az USÁ-ban az 1993-mas 4.5 millió helyett már 1999-ben 21 millióan ittak gourmet, organikus és egyéb különleges kávékat. A specialty kávék rajongói megdöbbentően sokat köszönhetnek Mr. Schultz úrnak, a Starbucks felfuttatójának.
Ő volt az, aki - olaszországi tapasztalatai alapján - kitalálta, hogy a kávézóknak a társadalmi élet középpontjába kell tartozniuk, na és kulcsszerep hárul a kávéfőzőkre, a baristákra. 2002 elején, hatalmas terjeszkedés eredményeként már 4 kontinensen voltak üzleteik. Így gyakorlatilag a világ nagy része, a széles tömegek számára egy amerikai lánc “magyarázta el” a kávézás lényegét. Persze nem kötelező szeretni az ő kávéikat, én se vagyok gyakori vendég, (sőt, leginkább csak olyan országokban jutok el, ahol nincs alapvetően espresso, így a Starbucks a garancia arra, hogy legalább a koffeinszükségletemet fedezni tudjam), de a “kávézóélmény” népszerűvé tételében hihetetlen érdemeik vannak, és nem utolsó sorban abban is, hogy - azáltal, hogy széles körben elfogadottá tették a magas árú kávékat - megkönnyítették olyan kávézók számára az utat, akik - magas képzési, beszerzési és működési költségek - miatt drágábban tudnak csak adni egy kávét, mint az olcsó, ipari kávékat kínáló, azokat gyakran többször is lefőző gyenge kávézók. (Ki emlékszik még azokra a kávézókra, ahol az ember csak súlyos szenvedések árán tudta meginni a kávéját?) Aki képes kifizetni egy ízesített kávéért 1000-1500 forintot, annak az sem jelent akkora kihívást, ha egy szuperjó, igazi, jól képzett barista által kiváló kávégépen főzött kávé kerül 4-500 forintba. Így végül az amerikai lánc nagyon sokat segített a specialty kávékultúra terjedésének is, ami miatt Budapest is egyre jobban tele van olyan helyekkel, ahol tényleg szuper élmény a kávé.
Így kapcsolódik össze a Starbucks, a savas specialty-k és Gianni Frasi klasszikus olasz kávéja.

A bejegyzés trackback címe:

https://vilagevo.hu/api/trackback/id/tr8813515589

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

snt 2017.12.22. 13:48:54

Azért idehaza majd kétszer főznek le egy pogácsát, nem kell félni... :)
süti beállítások módosítása