Hogy látták a versenyzők a versenyt? Csalódott-e a második? És milyen baleset történt a boxban? És mit várhatunk májusban? Na meg mit gondolnak a segítők, akikről túl kevés szó esik. 

Fotó: Nagy Balázs

Volenter István, III. helyezett

"Úgy érzem, mindent megtettünk a sikeres szereplés érdekében, tudva azt, hogy nagyon nehéz versenyezni olyan emberek ellen, akik megjárták Lyont is! Összességében elégedett vagyok a munkánkkal és az eredménnyel is, hiszen a cél a 3 közé jutás volt! Minden viszontagság ellenére – gondolok itt a "kis" balesetre – sikerült hozni a magunk felé támasztott elvárásokat! Íz tekintetében mindenképpen!!! Azt gondolom, a szakmai fejlődésem ezzel a versennyel újabb mérföldkőhöz érkezett és számomra ez a legfontosabb!"

És hogy mi is volt az a baleset?

"[Sándor] Lőrinc nagyon komolyan elvágta az ujját még az első 10 percben. Kb. háromszor kötözték át és ezzel 20-25 percet biztosan veszítettünk! Ennek ellenére nagyon büszke vagyok rá, hiszen megoldotta a feladatokat "félkézzel" is!" [A fenti képen is látszik a commis bekötözött/kesztyűs keze.]

Pohner Ádám, II. helyezett

"Teljesen őszintén: Kib@szott jó volt. Az eredményhirdetés után 2 percig egy kicsit csalódott voltam, mert szerettem volna nyerni. DE: 22 éves vagyok, 1,5 éve végeztem a szakácsiskolát, 1 éve végeztünk Lyonban, egyetemre is járok és így kőkeményen megszorongattuk a Tamást a versenyen, és megelőztem olyan séfeket, hogy na. Olyan gratulációkat és elismeréseket kapok mindenfelől, ami egyszerűen hihetetlen, még Frici [Vomberg - a Szerk.] se bírt az érzelmeivel és megkönnyezte a sikeremet. [Molnár - A Szerk.] Gábor is elképesztő büszke rám! Bejött ugyan a papírforma: [Széll - A Szerk.] Tamás nyert, de a második helyemből többet hoztam ki, mint ami lehetséges. A jövő pedig a miénk, fiataloké! ;)"

Az mondjuk nem meglepő, hogy a győztes elégedett, de azért érdemes elolvasni Széll Tamás értékelését is!

"Szuperul volt szervezve, minden flottul ment. A versenyzők elég információt kaptak az előzőnapi bejáráson, hogy másnap hajnalban mindenki stressz mentesen érkezzen, tudja a helyét, ismerje a konyháját és tudjon higgadtan pakolni, berendezkedni. Jó volt látni, a kollégákat, barátokat, ahogyan ellátták a feladatukat, háttérmunkákat: konyhai zsűrizést, tál-tányér hordást, ételek szószolását, a tálról a tálalást, szervízt, időmérést. stb... Már megérte, hogy ennyi chef halál profin, alázattal összedolgozott!! Szóval szerintem remekül sikerült a május főpróbája! Egyetlen "apró" hiba a helyszín sajátossága a kicsi, szűk lelátó, és az érdeklődők, szurkolók számának alulbecsülése. Lehetett volna dupla ekkora hely a lelátón és az eredményhirdetésnél a pódium környékén. Boxban részünkről minden remekül, terv szerint zajlott. Tudtuk a dolgunkat, Kevin is és én is fogtunk az időn fejenként kb. 25-25percet. Ami be volt tervezve, hogyha valamit kétszer kell megcsinálni ne legyen pánik. Edzéseken minden alkalommal nehezítek picit. Pl. magunk mosogatunk, direkt messzebbre gyakorlunk a sütőtől, hűtőtől, egy-két alapanyagot nem hozunk olyan készültségi fokra, ahogyan azt a boxban engedélyezik verseny előtt stb.. Továbbá szándékosan nem gyakoroltunk harmadik komival! Jól éreztük magunkat! Szuper volt, hogy minden versenyző komolyan vette a feladatát és készülten érkezett, mindenki időben kiadta a versenymunkáit! Azt hallottam vissza, hogy a külföldi zsűri le volt nyűgözve, és abszolút élvezte a versenyt! Magyarország is tetszett nekik!! Jó lesz a május!!"

És azért megkérdeztem két kevésbé fontosnak tűnő, de valójában nagyon is jelentős szereplőt, hogy mit gondolnak, hogy érezték magukat. Két segítő, azaz commis.

Szegedi Réka, Győrffy Árpád commis-ja

"Nagyon jól éreztem magam a versenyen, minden egyes percét élveztem és egyáltalán nem volt semmi feszültség. Az egészet nagyon jó kedvvel és nyugodtan csináltuk végig, és igaz, hogy nem lettünk dobogósok, de szerintem minden, amit szerettünk volna, az nagyon jól sikerült, mindent kihoztunk magunkból. Nagyon jó csapat lettünk, ugye én voltam Győrffy Árpád commis-ja. A végén már szavak nélkül tudtunk egymás mellett dolgozni, mindig tudtuk kinek mi a dolga éppen. Én nagyon köszönöm neki, hogy engem választott és ott lehettem egy ilyen nagy versenyen, óriási élmény volt tényleg. Persze volt egy kis csalódás, de ez ilyen, és én rengeteget tanultam ebből az egészből, nagyon jó tapasztalat. Egyébkent én is a Kollázsban dolgozom szakácsként."

Szabó Kevin, a győztes, Széll Tamás commis-ja.

"Széll Tamás commis-jaként nagy felelősség, magas mérce és nagyon nagy tempó nehezedett rám. Lassan 3 éve dolgozom együtt Szabinával és Tamással, nagyon jó és nagyon nagy tudást szereztem tőlük ezalatt az idő alatt, ezért minden elvárásnak megfeleltem! Verseny előtti nap megnézhettük a versenyboxokat, addig a napig nem éreztem semmit a versennyel kapcsolatban. Sem izgalmat, sem stresszt, sem boldogságot, semmit. De ez ezen a napon megváltozott, egy egészséges versenydrukk lépett fel és hogy darálnék, pörögnék, csinálnám! Eljött a verseny napja, ismét beléptünk a boxba, felnéztem a lelátóra és bevillant egy régi kép, egy emlék, hogy amikor két évvel ezelőtt a magyar Bocuse d'Or döntője volt és én is ott ültem a lelátón arról álmodozva, hogy én is ott versenyezzek majd a magyarországi szakma legjobbjaival. És tessék itt vagyok, a rengeteg kemény, kitartó munka, az érdeklődés és a szakmával szembeni alázat meghozta az eredményét! De még csak most fog kezdődni az igazi kemény munka, hogy májusban az európai döntőn is megálljuk a helyünket az élbolyban!"

Itt pedig a zsűritagok és más segítők számolnak be a tapasztalataikról. Itt látszanak a díjazott ételek.