A Gresham palota felújításának is nagyon örültem már, aztán nagyon csodálkoztam, amikor a válság beköszöntekor átalakult a benne található Páva étterem rendezvényteremmé. Most végre helyreállt a rend.
Bár a megszűnő étterem helyét már elkezdte fokozatosan átvenni az egyre inkább éttermesedő kávézó, mostanra állt helyre a rend, hiszen egy ilyen színvonalú luxusszállodának, mint a Four Seasons egyszerűen kell lennie komoly éttermének is. Jelenleg a 'soft opening' időszaka zajlik, azaz fogad már vendégeket a Kollázs, de egyelőre a hivatalos megnyitó még várat magára. Ez viszont nem jelenti azt, hogy ne lehetne kipróbálni, mit is tudnak.
Az enteriőr nagyon jól passzol az épület többi részéhez, a 20. század első felének hangulatát idézi, erőteljes Art Deco beütéssel
Dizájn szempontjából számomra a két legizgalmasabb rész a közvetlenül a hotelből nyíló (van utcai is) bejáratnál található kávés-cukrászdás pult és az étterem közepén található boros részleg.
Leonardo di Clemente, olasz séf az executive séf, az operatív munkákra viszont az Arany kaviárból ideszerződött frissen Györffy Árpád.
És akkor következzenek az ételek. A hely hivatalosan brasserie & bar, azaz semmiképp sem szeretne fine dining lenni, inkább a sörözős, bisztrós vonalon keresi a helyét. A kínálat egyik felét különböző sültek adják (rotisserie [lásd a fenti képek] és Josper faszenes kemence), ezekből még nem kóstoltam, csak a 'rendes' étlapról. A nemzetközi ízlést is kielégítő kínálatba bekerült néhány magyar(os) fogás is, de azért ezek is elég kreatív felfogásban készülnek, nem a hagyományos változatban.
Ezt még korábban ettem, a paprikás krumpli helyi reinkarnációja, a hagyományos ízvilághoz kifejezetten jól passzol a két tengeri kiegészítő: a Szt-Jakab kagyló és a polip:
Ez pedig a french toast:
Az ételek között van jó pár kiemelkedően jó, a tatárban nekem túl domináns a mustár, de a szarvas és a paprikás krumpli is tökéletes, jó arányokkal, szép tányérok. Desszertek közül a málna és a sóska elsőre kicsit meglepő kombinációja kifejezetten működőképesnek bizonyult, sőt, itt viszont erősen csökkentenék a lé cukortartalmán, akkor egy fantasztikusan üdítő, nyári desszert lenne, így se rossz (én kifejezetten nem vagyok édesszájú, az is belejátszik), a french toast viszont megint csak tökéletes, állagra is, ízre is. Kifejezetten nagyon jók a borpárosítások és maga a borválaszték is izgalmas, sok-sok magyar borral, köztük jó pár magyar szőlővel, Szik Mátyás, sommelier érti a dolgát. Ahogy említettem, még nagyon az elején tart az étterem, de egyértelműen erősen javasolt kategória már most is, és kifejezetten érdekesen képviseli az étel- és az italválaszték is az idelátogató turisták számára is a hazai vonalat, méltó a hotel színvonalához is, bár én nem bánnám, ha egy igazi fine dining csúcsétterem is helyet kapna benne, de nem olyan egyszerű az a magyar piacon.
További infók:
