Vietnam - Ahol a street food nem csak divat
2014. július 08. írta: világevő

Vietnam - Ahol a street food nem csak divat

A Vietnamban ezrével közlekedő kismotorokra még Vlagyimir Iljics Lenin tekint le szigorúan, és a helyiek legszebb ünneplőjükben állnak sorba Ho Si Minh mauzóleumánál, hogy leróják tiszteletüket Ho apó előtt, de a részletekben ott dübörög a vadkapitalizmus, és fantasztikus a kaja. 

IMG_9175.JPG

A Vietnamba látogató első élménye, hogy rádöbben, Budapest micsoda álmos, provinciális kisváros. Akár a déli Saigon (hivatalos nevén Ho Si Minh-város), akár az északi főváros, Hanoi az úti cél, mindkettő hihetetlenül pörög.

Az embernek az a benyomása, hogy az összes épületnek üresnek kell lennie, különben hogy lehetne annyi ember az utcákon. Persze hamar kiderül, hogy azért az épületekben is vannak, de talán a társaság igénye miatt még a táplálkozás is elsősorban az utcán zajlik.

Ehhez még éttermekre sincs szükség, az utcák tele vannak árusokkal, a büfék előtt is zavartalanul kínálgatják a portékájukat. És ne gondoljunk csak szendvicsekre vagy alapanya- gokra, itt nem okoz problémát az sem, ha fa- szénen kell grillezni, vagy a vietnamiak kedvencét, a fűszeres, rizstésztás marhahúslevest, a phót (ejtsd: fő) kell szervírozni. Néhány műanyag sámli, főzőedények, tányérok, alap- anyagok, friss zöldség és tészta, evőeszközök és szószok: ez mind elfér a vállon, „don ganh” az eszköz neve, amivel hihetetlen súlyokat képesek elcipelni a nők: a vállukon egyensúlyozott bambuszrúd segítségével a teljes „étterem” hordozható. A főtt ételt árulóknak általában nagyjából fix helyük van, a törzsvendégek pontosan tudják, merre találják a kedvenc levesüket vagy citromfüves grillezett sertéshúsukat. Aztán a rengeteg parkoló robogó között egy pokrócnyi területen már ki is nyithat a minikifőzde aznapra, a vendégnek nem kell étlap sem, hiszen egy-egy árus legfeljebb egy-két ételt kínál, specializálódnak.

[Lásd még Hanoi street food!]

Higiéniai problémák akár adódhatnának is, hiszen egy európai élelmiszerbiztonsági hivatal vagy az ÁNTSZ az egész várost bezáratná, de a helyieknek – és az edzett gyomrú turistáknak – nem lesz bajuk a profi mosogatás hiányától. Még a húsz centire dolgozó motorszerelő sem zavar be a képbe, itt nincs kényeskedés. Némi elővigyázatossággal a kevésbé edzettek is elmerülhetnek az örömökben, van, aki a pálinkakortyolgatásban, van, aki a gyógyszerekben hisz. A minimális kockázatért cserébe viszont fantasztikus minőség jár: minden frissen készül, nagy gondossággal. Aki nem a legjobbat nyújtja, nem fog tudni megélni az utcán. Északon a két nagy klasszikus a – már említett – pho leves (főleg marhából, ritkábban csirkés változatban) és a „bún chá”, azaz a grillezett császár hódít, rizstésztasalátával, de némi sétálgatás árán szinte bármit lehet találni az utcán. És mindent érdemes meg is kóstolni.

KÖTELEZŐ TISZTELET

Persze nemcsak kaja van bőségesen Hanoiban, hanem látnivaló és érdekesség is. Kihagyhatatlanok a legendás Ho apóhoz kötődő nevezetességek, egykori – állítólagos – lakóháza és a szomszédos elnöki palota impozáns, koloniális stílusú épülete, ahova állítólag nem volt hajlandó beköltözni. Hasonlóan érdekes a róla elnevezett múzeum is (Saigonban is van egy zseniális gyűjtemény, ahol a szocialista realizmus legszebb példányain jelenik meg a népvezér, különleges kreativitással ötvözve, például ruhagombokból készült festményen), de talán a legnagyobb élmény a mauzóleum.

 

Szó nincs itt egyfajta kommunista Disneylandről, ide nem lufival és rágózva érkeznek a gyerekek, szigorú rend van. Eleve csak néhány reggeli órában van lehetőség a látogatásra, a későn kelő, azaz nem eléggé elszánt turistáknak így eleve lehetetlen a küldetés. A bejáratnál marcona őröknek kell leadni a kamerákat, mobilokat és egyéb imperialista bujtogatásra alkalmas eszközöket, de nem kell megijedni, nem önkéntelen adakozásként gyűjtik be az értékeket, utólag mindent visszaadnak. Ezután következik a sorban állás, ahol szintén megkövetelik a tiszteletet, a rövidnadrágban vagy miniszoknyában érkezőket, ugye, eleve ide sem engedik, de az első akadályt sikeresen abszolválók sem rosszalkodhatnak: kettes sorban, rendezetten, mozgalmi nótákat hallgatva várok a soromra. Körülöttem szinte mindenki vietnami, láthatóan a legszebb ünneplőjükben érkeztek. Hogy ez spontán, önkéntes tiszteletadás-e, vagy csak félnek a kellemetlen következményektől, nyitott kérdés marad. Próbáltam egy fiatal lányt Ho apóról faggatni, de csak annyit sikerült kiszednem belőle, hogy a legjobb ember volt. Nekem viszont sikerült magamra haragítanom a vakító fehér egyenruhás díszőrséget. Szerencsére azonnali deportálás vagy igazgatói intő helyett csak elég gorombán utasítottak, hogy vegyem ki a zsebemből a kezemet, és álljak rendesen.

Aztán maga a nagy kaland pillanatok alatt lezajlik, az üvegkoporsóra épp csak egy pillantást vethetünk a félhomályban, így még azt is nehéz megítélni, hogy az utolsó akarata ellenére hamvasztás helyett bebalzsamozott diktátor vajon tényleg személyesen fekszik-e ott, vagy esetleg Hófehérke helyettesíti. De azért kívülről is impozánsan hat a szovjet stílusú márványépület, amikor visszatérünk a röpke kaland után a vakító napsütésbe. Délután már egy kötelező selfie-re is van lehetőség, az őrség ilyenkor kicsit visszahúzódik a térről. 

MESÉS SZIKLÁK, ELVARÁZSOLT HEGYEK

A főváros brutális, de szerethető nyüzsgéséből érdemes két kirándulást is tenni a közelbe, mindkét túra legalább egy, de inkább három nap alatt élvezhető a leginkább. A Ha Long-öböl kétezer mészkősziklája feledhetetlen élmény. „Az alámerülő sárkány öble” leginkább hajózva ismerhető meg. Olyan változatosak a formák, és a vidék annyira más-más arcát mutatja a napszakok váltakozásával, hogy tényleg itt kell tölteni legalább egy éjszakát. Egyes részeken még strandolni is lehet, sok hajóút tartalmaz rövidebb kajakozási, strandolási lehetőséget is. Ideális esetben luxushajót választ az ember, az „Au Co” például egy valódi, négy-öt csillagos hotel kényelmét nyújtja. A legjobb lakosztálya még többet is: saját napozóteraszáról vagy a kényelmes franciaágyból, esetleg a lábas kádból lehet szemlélni a különleges sziklákat, szigeteket – hátborzongató élmény. Ha pedig hiányzik a társaság, lehet csatlakozni a napozófedélzeten a többiekhez, ráadásul még gasztronómiailag is kifejezetten nívós a kínálat.

A városból a másik irányban található a másik legnépszerűbb észak-vietnami természeti jelenség, az éjszakai vonatozással, hálókocsiban kényelmesen megközelíthető Sa Pa város és környéke. Itt is szinte megrendítő a csend Hanoi után, és gyönyörű a panoráma. A teraszos földművelés adja a környék jellegzetességét, a rizsföldek lépcsőzetesre szabdalják a dús növényzettel borított hegyeket, akár vezetővel, akár bérelt motoron, egyedül bóklászva is hatalmas élmény. Motort egyébként kevésbé hivatalos helyeken is lehet bérelni, nekem például a sajátját adta kölcsön némi alkudozás után öt dollárért egy helyi srác egy egész délutánra, cserébe addig zsebre vágta az útlevelemet. A kis hegyi falvakban a helyi törzsek életmódja is egészen közelről megfigyelhető, de az igazi kincs a természet, ami még a mezőgazdasági hasznosítás ellenére is megőrizte báját, sőt még izgalmasabban néz ki tőle.

 

A három helyszínre ajánlatos legalább tíz napot szánni, és ha marad még idő, érdemes az ország közepe felé is kirándulásokat tenni. Hoi An és Hué is lenyűgözően szép kisvárosok. Hoi An, Vietnam Szentendréje első sorban különleges atmoszférájának, romantikus házainak, hídjainak köszönheti népszerűségét, Hué pagodáiról, palotáiról, síremlékeiről híres.

 

HAT KÖTELEZŐ ÉLMÉNY
[ezekről írok majd külön is!]

Ha Long-öböl-túra az Au Co fedélzetén: luxus és természet.

Ho Si Minh-mauzóleum – Ho apó üvegkoporsóban, kommunista szigor.

La Verticale étterem – két nagy konyha, a francia és a vietnami találkozása.

Cha Ca Thang Long étterem – az asztalnál készülő, fantasztikus kapros hal rákszósszal az igazi.

A legjobb pho levesek Hanoiban, autentikus környezetben, helyiek szürcsölését hallgatva:
Ly Quoc Su utca 10. és Bat Dan utca 49.

Főzőiskola és piactúrák profi, tiszta és érthető angolsággal

MIKOR ÉS HOGYAN?

Észak-Vietnam meglátogatására az ősz és a tavasz a megfelelő évszak, a nyár túl forró és csapadékos, a tél akár túl hűvös is lehet. Hanoi nemzetközi repülőterére rengeteg társaság repül az Aeroflottól a KLM-ig. 

A cikk a FORBES magazinban jelent meg eredetileg.

A bejegyzés trackback címe:

https://vilagevo.hu/api/trackback/id/tr256484135

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ekat 2014.07.08. 20:57:59

Klassz beszámoló klassz képekkel egy klassznak tűnő országról. :) Tervezek elmenni még egyszer Thaiföldre, hogy a férjem is lássa (na meg az a konyha, utcai meg vízi is...), de lehet, hogy ide kellene, hogy nekem is teljesen új legyen? Hmmmm....

világevő · http://vilagevo.blog.hu 2014.07.08. 21:07:15

@ekat: köszi szépen!
ha nagyon fontos a kaja, akkor nekem egyértelműen Vietnam a favorit, hihetetlenül sokszínű, izgalmas, változatos, szofisztikált. A thai konyha is nagyon finom, de ehhez képest szerintem nagyon szűk a repertoár. És itt azért jóval kevesebb a turista is, nem annyira intézmenyes.

zdyzs 2014.07.10. 08:24:33

@ekat: Ha másik véleményre is kíváncsi vagy, akkor én inkább Thaiföldet javasolnám, amennyiben nem tudod mindkettőt meglátogatni. Bár az igaz, a Ha-Long öböl csodálatos, de összességében Thaiföld jobb turistáskodás szempontjából. Szerintem semmivel sem szűkebb a thai utcai étkezdék választéka mint Vietnamban. Sőt, levesek tekintetében sokkal nagyobb a választék Bangkokban. Az igaz, kicsit több az előregyártott cucc, amelyet előtted sütnek ki, de igazából a pho leves is ez, az előrefőzött alapanyagokat a járda szélén még egyszer felforralják aztán már mehet is a vendégnek.

Viszont tagadhatatlan, a sör lényegesen olcsóbb Vietnamban. Annyira, hogy szerintem sehol a világon nem olcsóbb mint egy kis műanyagszéken kuporogva Saigon vagy Hanoi utcáin a járdán. Nem egy minőségi nedű, de olyan olcsó és hideg, hogy ezt meg lehet bocsájtani.

Ja, és a luxus-túrát a Ha-Long öbölbe szerintem magyar fizetésből jó ha 1% meg tudja engedni magának. Még a legolcsóbb hajókon is nagyon mélyen a zsebedbe kell nyúlni. Persze tudom, ez a Forbes Magazin újságírójának nem fog feltűnni.

világevő · http://vilagevo.blog.hu 2014.07.10. 08:40:34

@zdyzs: az ételekkel kapcsolatban nem értek egyet, elég sok időt töltöttem mindkét országban, ráadásul mindig is a kaja érdekelt legjobban, de a thai se rossz, ez tény.
A hajótúránál pedig ez egy opció, természetesen vannak olcsóbb megoldások, pl dzsunkás is, de azok - a tapasztalatom szerint - kétesebbek is, sokféle meglepetés érheti az embert, aminek persze szintén megvan a varázsa, és inkább a helyszínen lehet csak róluk nagyjából értékelhető infót szerezni. És valóban, a Forbes magazin olvasói (és nem feltétlenül az újságírója!) számára ez egy releváns ajánlat, maximális luxus és biztonság, európai szinthez képest aprópénzért.

ekat 2014.07.10. 21:28:35

@zdyzs: Köszönöm a tanácsadást, hát a sörről szóló hír az én férjemet nagyon feldobná. :)

ekat 2014.07.10. 21:32:23

@világevő: A vietnami konyhát kevéssé ismerem, egyszer Hamburgban, egyszer itthon voltam 1-1- étteremben, na meg Veled a pho-s vacsora.... meg a Gourmet-n egy pho. Ezek nagyon ízlettek ugyan, de a thai ízvilág (pad thai, kókuszos-kaffirlime-leveles curry-k, hal- és osztrigaszószos-cukros ízesítés stb.) egyszerűen lenyűgöznek, persze lehet, hogy a vietnamival ugyanígy lennék....

capor_ 2014.07.11. 21:04:25

@ekat:

Ha az izek es a kajak erdekelnek akkor mindenkeppen vietnam. Viszont az igazan jo kajakhoz erdemes kimozdulni a nagyvarosokbol es elmenni danangba, hoi anhba vagy barmely mas tengerparti varosba. Ott aztan lehet friss kajat tengeriherkentyuket enni meg ilyenek.

Viszont turista szemmel eleg kaotikus, thaifold sokkal kellemesebb ebbol a szempontbol.
süti beállítások módosítása