A Gourmet fontosságáról
2013. június 02. írta: világevő

A Gourmet fontosságáról

A következő sorok kivételesen nem tőlem származnak, hanem Liktor Esztertől, és a most zajló Gourmet Fesztivál fontosságáról (is) szólnak, szerintem nagyon megéri elolvasni! Ma van a zárónap.
[Rengeteg fotó a kóstolt ételekről itt.] Innentől Eszteré a szó:

Évekkel ezelőtt magyarázta el nekem egy zenész barátom, miért iratkozott be – már felnőtt fejjel, munka mellett – másoddiplomát szerezni a Debreceni Egyetem konzervatóriumába, méghozzá úgy, hogy még csak nem is pályamódosításra készült: akkor is, azóta is hobbizenészként lép föl itt-ott, már ha föllép egyáltalán. Nem a karrierperspektíva érdekelte, és nem „a papír mindig jó”-típusú pragmatizmus motiválta, hanem – ahogy ő fogalmazott – a merítés. „A zene, az valahol magasan van, fölöttünk; én úgy képzelem el, mint egy forrást, amiből csorog alá a víz, de úgy, hogy a különböző szinteken el is oszlik. Legalulra már csak néhány csepp jut, ami épp hogy átnedvesíti a talajt. Szóval ahhoz, hogy a legbugyutább popsláger is – relatíve – hallgatható legyen, mármint hogy egyáltalán legyen dallama, ritmusa, ahhoz kell Bach meg kell Verdi.” (Kortárs zeneszerzőket is mondott persze, sőt könnyűzenészeket, akiket ő nagyon tisztel, és viszont képtelen voltam megjegyezni…) Neki tehát azért kellett, hogy rázúduljon mindaz, amit a műfaj színe-javának szokás nevezni, hogy legyen minek „leszivárogni”; hogy legyen, ami beépül, amiből saját lesz – legyen ez bármilyen kis része mindannak, amit majd meghallgat, megtanul a zenéből/ről ott, ahol annak a fellegvára van.

Banális ez az érvelés? Lehet, de én éreztem benne annyi alázatot, hogy elhatároztam: ezentúl ilyesmi választ fogok adni, ha megkérdezik (mint ahogy tőlem, bölcsésztől sokszor meg is kérdezték), miért tanul az ember irodalmat, jár színházba, figyeli lázasan a képzőművészeti trendek alakulását stb., legalábbis túl azon – tették hozzá a megengedőbbek – hogy mindez szép és jó. Nos, szerintem azért, mert ezek a maguk módján mind  tárházak, ahogyan az általam először két évvel ezelőtt meglátogatott Gourmet Fesztivál (akkor még Budai Gourmet) is annak bizonyult. Itt ugyanis elfogott az a megnyugtató érzés, hogy van minek leszivárogni a mindennapjainkba. Ezek a mindennapok – legnagyobb sajnálatomra  :) – persze kétségtelenül nem abból állnak, hogy végigjárjuk az itt kiállító éttermeket, viszont átmenthetünk egy-egy friss ötletet, egy általunk korábban nem használt alapanyagot, vagy egyszerűen csak azt a bizonyosságot, hogy lám-lám, fantasztikus dolgokat alkothat, aki valamibe – és legyen szó tényleg bármely szakterületről – beleteszi a szaktudása mellett a kíváncsiságát és a bátorságát.

Amilyen közhelyesnek hathat ez így leírva (legalábbis ha olyan olvassa, akinél korábbi Gourmetrészvétel nem idéz most elő aha-élményt), olyan sűrű történés maga a Fesztivál: impulzusdömping, ahol az ember ráadásul tényleg sodródhat az árral, nem fog beleszaladni megúszós megoldásokba, legyen szó kenyérről, olívaolajról, cserszegi fűszeresről vagy éppen tematikus (idén „gulyás” fedő-és összefoglaló névvel illetett) éttermi fogásokról. Ettől pedig – láss csodát – a látogatók fölszabadulnak. Sokan persze eleve ismerik egymást, eredendően szakmai rendezvényről lévén szó, de tapasztaltam, hogy az is tud szót váltani (és érteni) a beavatottakkal, aki főzni inkább szeret, mint tud, és aki még művelt borfogyasztónak is wannabe, nemhogy borásznak. Ha pedig a strandok közt bóklászás nem lenne elég, vagy éppen – mint vidékiként nekem – a fesztiválra kilátogatók egyre nagyobb száma mellett sincs elég ismerősünk, akibe belebotoljunk, mindig ücsöröghetünk a színpad (a gasztroszínpadra gondolok most, nem a zeneire) előtt, amely tavaly meg tavalyelőtt engem is lekötött (a Gourmet Fesztivál sokadik csodája), holott alapvetően nem érzem sajátomnak a pódiumfőzés szerencsétlenkedésmentes övezetét, pikk-pakk hatékonyságát. Itt viszont valahogy kényszeresség nélkül sikerült mind a meghívott séfeknek, vendégeknek, mind a műsorvezetőknek szórakoztatónak és szerethetőnek maradni, illetve tudálékos helyett inspiráló jelleggel mutatni be fűszereket, alapanyagokat, eljárásokat.

Pedig akár frusztrálhatná is az embert a fesztivált előzetesen hirdető online és nyomtatott felületeken – meg persze a helyszínen osztogatott programfüzetben - elképesztő gyakorisággal előforduló „minőségi” szó. Először persze bennem is fölmerült, illetve azóta többen kérdezték tőlem, hogy nem valami vállalhatatlanul drága, elitista rendezvényről van-e szó? Az árak persze más (értsd: magasabb) dimenzióban mozognak, mint az „átlag”. (Hogy az „átlag” pontosan mi is, meg hogy például a közétkeztetés mennyi hozzáadott értékkel kényezteti a fogyasztót, abba most nem mennék bele, mint ahogyan az „Otthon ezt negyedéből kihozom” típusú érvekre sem tudok mit mondani.) Itt azonban ezekért az árakért cserébe nem csupán – tényleg –  megkapjuk azt a terméket, aminek „minőségi” voltával a brosúra fenyeget, de valahogy ráérzünk egy nagyon fontos alapvetés igazságára is. Nevezetesen, hogy az „exkluzív” nem feltétlenül szitokszó, és elitistának lenni sem bűn önmagában. Elvégre a világ tulajdonképp annyival lesz jobb és élhetőbb hely, amekkora tudatossággal és magabiztossággal az ember, ha csak lehet, nemet mond a minőség (és most épp úgy gondolok emberi, mint anyagi természetű minőség, vagy éppen a kreatív potenciál) hiányára. 

Hogy egy kissé sommás, de talán nem igaztalan megállapítással zárjam (értsd: nagy szavak következek): azért kell Gourmet Fesztivál, amiért szimfonikus (vagy éppen underground) zene, szépirodalom és táncművészet: hogy ne maradjunk meg a dolgok felszínén.

[Fotók a Gourmet ételeiről itt.]

Booking.com

A bejegyzés trackback címe:

https://vilagevo.hu/api/trackback/id/tr935339834

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

medvedr 2013.06.02. 14:59:07

"Banális ez az érvelés?" Igen.

lavór 2013.06.02. 16:43:54

Belépő 4000-ért? Mi, ha nem sznobizmus?
Minőségi az, amit annak kiállt ki valaki.
Egyébként semmi baj vele. Erre is van vevő, mint egyéb marhaságra.

random guy 2013.06.02. 17:42:05

A sznobizmus ott kezdődik, amikor valaki szerint Bach felsőbb rendű, mint Britney, csak, mert az komolyzene, a másik pedig egy nyálas pop. A 6 éves kislány egész nap egy popslágert dúdol, mert ő még nincs tisztában azzal, hogy mennyivel magasabb szintű egy szimfónia... na igen, ez a sznobizmus igazi megtestesítője. Később "remélhetőleg" megtanulja, hogy amit ő ösztönösen szeretett, az igazából egy gagyi dolog, és nem a fülére hallgat, hanem a társadalmi beidegződésekre, amit pár szakértő kitalált (az ő ízlésük ugyanis sokkal többet ér, mint a 6 éves kislányé).

Amúgy a gourmand ételek szerintem nem mondhatóak sznobizmusnak addig a pillanatig, amíg tényleg finomabb, érdekesebb ízekről szól, nem pedig a jól hangzó étel marketingről. Egyszerű lenne a feladat meggyőzni erről az embereket - egymás mellé kellene rakni egy átlag menüt, és egy jó minőségűt. Na ez zenével nem működne, mert nincs ilyen.

Bambano 2013.06.02. 18:00:30

@random guy: szerintem az a probléma a gourmandsággal, hogy megint átestünk a ló másik oldalára, ettől ellenszenves nekem.

Mert az teljesen oké, hogy a coccializmus zsírban tocsogó, gagyi konyhájától szabadulni kellene, és hogy ezért harcolnak. De azt nem hiszem, hogy ebből rögtön a degusztációs menükig kell eljutni.

Az a stílus, hogy ilyen malomkerék méretű tányérokra felraknak az egyik kornerbe is valami kis szöszt, meg a másik kornerbe is, összeválogatva a legvadabb kombinációkat, az szerintem a ló túloldala. meg hogy órák hosszat szuvidolunk meg ilyenek. lehet persze erre is igény, csak akkor a csodálkozás indokolatlan, amikor lesznobozzák őket.

Meg abban sem hiszek, hogy nekünk ilyen-olyan (pl. francia) konyhát kell majmolni, a sajátunk helyett.

Jó lenne már azt látni, hogy megtalálták a megfelelő középutat.

Bambano 2013.06.02. 18:01:40

@Bambano: ha már zenei példa volt: a coccializmus kajája a gangnam style, a gourmandság meg a wágner opera. nekem kell a kettő közé valami normális.

Ducasse 2013.06.02. 18:17:07

@medvedr: De nyilván minőségi pénzt kapott az írója és közzétevője a reklámért! Egyébként embertelenül sajnálom a kidobott 4000 Ft-omat!

smartdrive 2013.06.02. 18:57:06

a szimfonikus zene nem jobb a popzenénél, csak régebbi. van jó popzene és szar menüett is

Szürke Ló 2013.06.02. 19:41:25

@random guy: Attól, hogy a hatéves kislány jobb szeret bárányfelhőket meg cicafejeket rajzolni a papírra, a sok csúnya sznob érthetetlen görög betűs izének is van értelme és szépsége, amit úgy hívnak, hogy matematika. Az, hogy egyesek nem értik és nem tudják értékelni valaminek a komplexebb mivoltát, még nem kell a hatéves szintet isteníteni. (Illetve eléggé hazabeszélésnek jön le.)

Leone_510 2013.06.02. 20:18:11

nem attól lesz valami minőségi, hogy 1. azt mondják akiknek ez az anyagi érdeke ( étterem és az ebből a cikkekből élő ingyenélők - nem feltétlenül a blog írója mert nem tudom ő mit szakít ezért) 2. az átlagtól eltérő ételeket készítenek amit én soha otthon meg nem ennék persze olyan néven amit nem is értek :). 3. pl.Rosenstein sólet , mert készít egy sóletet akkor ez már több lesz mint amit anyám tolt...és ettől le kell borulni előtte hápersze... A minőségi nálam az ehető kategória, nyilván a finomról beszélek :), ha kipusztulna az egyik napról a másikra az összes ilyen étterem és díszpinty egy könnycseppet sem tudnék elmorzsolni értük. Egy ilyen izéktől sem lett jobb a világ , feleslegesek.

Közbiztonság Szilárd 2013.06.02. 21:20:07

@random guy:
gourmand = haspók (=zabál bármit, csak sok legyen)
gourmet = ínyenc (=megválogatja, mit eszik)

Talán nézz utána, melyik szó mit jelent, mielőtt használnád.
Bach pedig egyértelműen felsőbbrendű, mint Britney. De hozzád hasonló zenei analfabétáknak erről magyarázni kb. annyira hiábavaló, mint atomfizikát tanítani a disznóknak. Azok sem fogják fel, meg te sem.

@Bambano:
"a coccializmus zsírban tocsogó, gagyi konyhájától"
Akkor gondolom, már Mátyás korában is coccializmus volt. De Rákócziéban már egyértelműen.
Vagy te írsz faszságokat.

Ami az idegen szavakat illeti, a fentiek rád is vonatkoznak.

A Gourmet fesztivál pedig úgy faszság, ahogy van.
Valamint a bor-, sör- és pálinka- meg egyéb fesztiválokkal együtt, ahol a sok ezres belépőért semmit nem kapsz, és mindenért fizetni kell (kurva sokat), amit elfogyasztasz, egyúttal pofátlan rablás is.

Bambano 2013.06.02. 21:34:38

@Közbiztonság Szilárd: nem megy neked a logika, ne erőltesd. attól, hogy a coccializmus konyháját zsírban tocsogónak és gagyinak neveztem, nem állítottam semmit a mátyás-korabeli konyháról. de nem kizárt, hogy arra is ugyanezt mondanám.

Közbiztonság Szilárd 2013.06.02. 21:50:45

@Bambano:
Hát a logika láthatóan neked nem megy, agyaska (ovastad a szót valahol? mert láthatóan kurvára nincs fogalmad arról, hogy mit jelent).
Konkrétan arról van szó, hogy a teljes magyar konyhát fikáztad le, aminek semmi köze a szocializmushoz.
De túl hülye vagy ahhoz, hogy ezt felfogd.

2013.06.02. 21:52:58

@Szürke Ló: Ezt elég szépen és pontosan fogalmaztad meg.
Mert én nem kárhoztatnám a Britney-t, de azért arra nem lennék büszke, hogy nem hallom a színvonalbeli különbséget közte ls Bach között. Történetesen Bachnak még a kevésbé nagyszerű dolgai is elég átütőek tudnak lenni, de az is igaz, hogy Spears nem a legrosszabb a műfajában.
És azt is érdemes elfogadni, hogy a művészet igenis tanult "viselkedésminta"; nem magától jön, mindig kontextusa van (már lassan évezredek óta).
Mellesleg jó példa a gasztronómia és a zene párhuzama: a popzene javarészt olyan mint a chips, vagy a karamellsziruppal leöntött vaníliafagyi - van, hogy jól esik az embernek, de azért én sajnálom azt, akinek ez jelenti a gasztronómiát. De nem lenézésből, hanem tényleg sajnálom, hogy nem tapasztalta még meg, hogy mi mindent lehet az arcunkba pakolni (vagy nem hallott még zseniális Bachot, Mozartot vagy ne adj' isten Bartókot).
És ha már választani kellene az igénytelenség antisznob sznobizmusa és a valódi sznobizmus között, akkor én azért sokkal többre tartom azt, ha valaki azt hazudja, hogy észreveszi és értékeli a színvonalat, mint amikor valaki arra vág föl, hogy nem tudja megkülönböztetni a 400 forintos lecsókolbászt a gyulaitól.

Közbiztonság Szilárd 2013.06.03. 00:15:06

@Beri Svarc:
Azt azért tegyük hozzá, hogy Bartók időnként óriási kamu (ha nagyon finoman akarunk fogalmazni, akkor kísérletezgető, kb. mint Schönberg a dodekafóniával meg szerializmussal és egyéb zeneileg egyébként értékelhetetlen, nagyjából kakofonikus faszságokkal), rettentően túl van értékelve.
Amellett, hogy vannak kiváló darabjai is. De van néhány, amitől leginkább csak falnak lehet menni nem teljesen botfülű embernek.

2013.06.03. 00:20:57

@Közbiztonság Szilárd: ó ezzel egy fikarcnyit se tudnék vitatkozni.
Bár a vitatkozást jó szokásnak tartom.

2013.06.03. 00:27:49

@Közbiztonság Szilárd: még talán csak annyit: a nagy nevek nem kell, hogy kötelezően tetsszenek; a nagy név csak arra jó, hogy jelezze: nagyobb az esélye, hogy színvonalas produkciót kaphatunk tőle. Nem azért jó, mert a Mozart írta, hanem azért tartjuk Mozartot zseninek, mert jobbára jókat írt.

csücsköm 2013.06.03. 01:02:35

Bölcsészként azért annyit illene tudni, hogy egy kiállításon standok vannak és nem strandok. Bár, ha a Millenárison építettek egy pár plusz medencét/tengerpartot és gulyáslevesben úszkálás volt a kókuszpálmák alatt, akkor nem volt drága a belépő..

kuktabúvár 2013.06.03. 08:28:49

@Közbiztonság Szilárd:
Talán hallottál már róla, hogy vannak az úgynevezett "művészetek". Az embereknek vannak érzékeik, és a "művészek" arra tesznek kísérletet, hogy ezeket az érzékeinket a szokás háttérzajtól eltérő módon megbirizgálják. A látást a képzőművészetek, a hallást a zeneművészek, a szaglást az illatszer-kompozítorok, az ízérzékelést pedig a szakácsok birizgálják. Tehetségüktől, korízléstől, szándékaiktól függően, ezeket a birizgálásokat többen vagy kevesebben találják kellemesnek. Egy biztos, mivel a művészek egyedi termékeket alkotnak, ezek, mindíg drágák lesznek, mert kevés van belőlük.
A befogadók érzékelési szintje nem egyforma. Van akinek jobb az orra, van akinek rosszabb, ez nem ízlés, ez genetika kérdése. Egy faorrú embernek hiába alkotnak illatcsodákat, nem érzi a különbséget. Javaslom, mindenki mérje fel, meddig terjed az érzékei határa. Ahol már nem érzi a különbséget, neki ott a határ, onnantól felesleges bármit is megvennie. De ettől még ne vitassa el másoktól a lehetőségét, hogy felismerjen olyan dallamokat, lásson olyan formákat, megérezzen olyan játékos ízeket, amit embertársainak nagy része már nem.

protézisesh 2013.06.03. 08:35:53

phó leves volt? Hát macaron? Neeem? Akkó nem érte meg a négyezret... :-)

ehran 2013.06.03. 13:33:37

@Ducasse: Mármint melyik kidobott 4000 forintodat? Mert a fesztiválra 2900 volt a beugró...

Hurri Kán 2013.06.03. 14:16:33

"Ezek a mindennapok – legnagyobb sajnálatomra :) – persze kétségtelenül nem abból állnak, hogy végigjárjuk az itt kiállító éttermeket, viszont átmenthetünk egy-egy friss ötletet, egy általunk korábban nem használt alapanyagot, vagy egyszerűen csak azt a bizonyosságot, hogy lám-lám, fantasztikus dolgokat alkothat, aki valamibe – és legyen szó tényleg bármely szakterületről – beleteszi a szaktudása mellett a kíváncsiságát és a bátorságát."

Számomra ebben a pár sorban benne is van a lényeg.

elti 2013.06.05. 18:17:11

A cikk nekem tetszett, és valóban, mint minden művészeti alkotás esetében, itt lecsöpöghetett valami a lelkünkbe.

Attilajukkaja 2013.06.10. 19:57:03

Az elozo Gourmet feztivalra elmentem. Nagyon lelkesen neztem korul a standokon. Vettem is egy-ket dolgot.
Az etkezo/kostolo pultoknal viszont oriasit csalodtam. Vagy nem volt mar nekik abbol, amibol eppen kertem volna, vagy annyira dragan adtak egy falatka halat, hogy a hajam is egnek allt!
Tudom, hogy sokba kerul egy ilyen kiallitas, de azert megis.
A leveses standnal, ahol nem kaptam semmit (eppen kifogytak), utolag volt reszem megfigyelni, hogy a beszallitok a bucikat hogyan dobaljak le egy talcan a foldre.
Hat mit mondjak?

Nagyon messze vagyunk meg az europai szinvonaltol!
Es meg van kepuk elkerni mindezert 4000 forintot?
süti beállítások módosítása