Francia-japán kapcsolat
2011. november 23. írta: világevő

Francia-japán kapcsolat

Ahogy már említettem is a blogon, alapvetően a sós ételek hoznak lázba, de Párizsban sose állok ellen a fantasztikus cukrászdák kísértésének. A két klasszikus kedvenc, Pierre Hermé (a legjobb mille feuille) és a Ladurée (a legjobb macaron) után végre eljutottam egy már korábban kiszemelt különleges helyre is, a patisserie Sadaharu Aokiba.

 

A neve alapján is lehet már gyanakodni, hogy nem régi gall családról van szó, aztán az üzletbe belépve ez még inkább egyértelművé válik a rengeteg zöld miatt. Japánban, ahol egyébként szerintem kissé szegényes a desszertkultúra, rengeteg machát, azaz porított zöldteát (erről írok majd külön is, mert a teaceremóniához is ezt használják, olyan meg voltam Japánban szerencsére) használnak ízesítéshez, a másik legfontosabb összetevő pedig a vörösbab. Mindkettő finom, de - főleg az egyéb ételeik sokszínűségével összehasonlítva - kissé egyhangú, így talán nem csoda, hogy a francia cukrászművészet óriási népszerűségnek örvend Japánban, eleinte el se akartam hinni, hogy mennyi francia cukrászat működik Tokióban.

 

Ezúttal azonban fordított a helyzet, egy tokiói születésű japán cukrász határozta el, hogy a francia fővárosban várja az igazi kihívás.

És aztán be is indult a karrierje, mostanra már három butikja is van a városban.

Ahol ilyen a kínálat, persze én is összeválogattam a legizgalmasabbakat utána, hogy meg is kóstoljam őket.

Ezek pedig azok, amiket haza is vittem. (sajnos szinte sehol nincs magában a cukrászdában helyi fogyasztásra lehetőség, csak akkor, ha az egyben egy kávézó is.)

 

Egy machás croissant. Foszlós, fantasztikus croissant, édeskés, zöldteás ízesítéssel:

 

Érdekes és finom, de valahogy még mindig a sima croissant a műfaj legjobbja

Egy machás mille feuille:

 

Ugyanaz a helyzet, mint a croissant-nal, nekem elvesz az élményből a plusz íz. Iszonyú profi persze, tökéletes a ropogós-karamellizálódott tészta, de jobb lenne a minimalista, tradícionális mille feuille macha nélkül.

Csokis-sós karamellás tarte:

 

 

Itt nincs panaszom, sőt. Éppencsak édes, miközben sós is, kellően krémes, miközben a tészta omlós, nagyon jók az ellentétek, hibátlan.

Zen:

 

Minimacaron bónuszként, a flódnira emlékeztető szerkezet pedig egy nagy réteg fekete szezámmagot (szintén kedvelt japán édességekben) rejt, és a krémben rengeteg (=túl sok) konyakot. Ha visszafogottabb lenne a mennyiség, zseniális darab lenne. De azért most valahogy mégis nagyon megkívántam...

 

Bamboo:

Visszatérünk a zöldbe, természetesen megint macha, ezúttal csokival kombinálva, a maga egyszerűségében is szinte tökéletes! A klasszikus opera Aokis változata.

Az volt az eredeti terv, hogy majd több adagban, esetleg több nap alatt eszem meg a sütiket. Nyilván 1-2 órán belül elfogyott mind.

Ja és ma este fogok életemben először pénzért főzni, igaz, nem én kapom, hanem a Gyermekmentők, ma lesz a JótEvő vacsora, remélem jó sikerül, beszámolok majd róla!

Csatlakozz a Facebook-oldalhoz, ha érdekelnek a további gasztrokalandok!

A bejegyzés trackback címe:

https://vilagevo.hu/api/trackback/id/tr773397127

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

jEnci · http://vajaskenyer.blog.hu 2011.11.23. 11:10:15

Ó az a csokis sós karamellás torta... Az nagyon jól hangzik.
Ilyen helyen azért nem veszek egyszerre sok mindent, mert én is megenném egyszerre az egészet. Szóval inkább visszajárok minden nap, amíg a környéken vagyok. :)

Lakásfelújító Feri · http://www.lakasfelujitas1.hu 2011.11.23. 11:58:12

Tökéletes fotók. Igaz bármennyire is fogyózok, végig kóstolnám minden egytől egyig. :))

Mad Mind 2011.11.23. 12:32:44

Machaval kb. mindent fel lehet dobni.
Tokióban minden nemzet konyhája jelen van, de az átlag japán a Baumkuchennél nem nagyon merészkedik messzebb. :) Az a fő szerencséjük hogy egy 13 milliós városban a nem átlag is el tud tartani éttermeket. :D

DerdakA 2011.11.23. 16:16:30

Az egyik kedvenc (nagy a konkurencia arrafelé, a Pierre Herme is ott van pl.) cukrászdám volt 5 évig. Szerintem költészet, amit csinálnak.
A nénik meg - legalábbis régebben - meghökkentően androgün jelenségek voltak. Viszont: nem olcsó hely..
süti beállítások módosítása