Pár napja egy újabb lehetőséggel bővült a budapesti gyorskaják egyre javuló kínálata, ráadásul egy olyannal, ami ha nem is hiánypótló, de mindenképp színesíti a palettát. És ráadásul szép színekkel.

Gondolom jönnek majd sorban a beszámolók a helyről, amik mind a csacsi és az étel közötti összefüggéssel fognak nyitni, így én ezt most elegánsan átugranám. Azt viszont nem, hogy a burrito általunk leginkább ismert formája már alaposan eltávolodott az eredeti mexikói változattól, ahol gyakran csak babot és húst tartalmaz a tortillatekercs. És ez nem is baj, ugyanis a Burrita nem arra tökrekszik, hogy a legautentikusabb mexikói legyen, simán megfér itt a tex-mex is, a lényeg, hogy gyors, kiadós és finom legyen. És akár elvihető is.

És ez egy teljesen elfogadható célkitűzés, ugyanez jellemezi a szinte közvetlen szomszédságban található Pad Thai-t is, ami szerintem szintén egy teljesen korrekt tésztabár, ahol jó alapanyagokból finom ázsiai tésztaételeket lehet enni. Nem 100%-ban ugyanolyanokat, mint mondjuk Bangkokban az utcai pad thai, de jókat, gyorsan, jó környezetben, frissen készítve.  Hasonló igaz a Burritára is, odafigyelnek az alapanyagokra nagyon, valódi Cheddar sajt van például, végre valahol íze is van az avokádónak, nem csak egy darab szappan. (Ehhez jön egy jó tipp is lent!)

Ilyen a csacsi, az önkiszolgáló pultnál hasonlóan indul a történet, mint a már meglévő burritós helyeken a városban (pl: Arriba), választasz egy húst (sertés, csirke, marha, sőt: vega!), aztán sorban végigmentek a hozzávalókon. A kezdés a bab, itt fava és pinto a választék, van korianderes-lime-os rizs (ezek nem annyira érvényesülnek benne, jó lenne rá a végén egy kis friss koriander, már csak az illata miatt is), és sok-sok féle saláta, salsa, korianderes hagyma, Cheddar sajt. És persze a végén a salsa, ami háromféle erősségben választható, remélem erősítenek még a legdurvábbon, a diablán, mert nekem sajnos nem égette a nyelőcsövemet, pedig azt reméltem.

Viszont az asztalon megtalálhatók a legnépszerűbb erős szószok, így utólag is lehet finomhangolni.

A ház itala egy fűszeres (nem csípős, hanem pl fahéjas) hibiszkuszital, nagy pozitívuma számomra, hogy nem túl édes. Lesz majd remélem horchata is...

Összességében hozta a hely, amit vártam tőle, kifejezetten jólesett, finom volt a burrito, megfelelő a mennyiség, izgalmas ízek vannak benne. A hely pedig kifejezetten szerethető, jó és érdekes a dizájn, ha az ember egyedül üldögél, akkor is bőven akad látnivaló, akár a plafonon is. Ja és kóstoltam a napi levest is, ami jalapenós sajtkrémleves volt, szintén nagyon kellemes.

Hopp, épp csak a lényeget feljtettem ki:
Burrita
V., Október 6. utca 6. (az Erzsébet térhez közel, majd keresek házszámot is)
Facebookon itt.

És akkor a beígért avokádós trükk, ami akkor is hasznos, ha otthon szeretnél finom érett avokádót varázsolni az ízetlen-éretlen boltiból: 

-soha ne tartsd hűtőben a még éretlen avokádót! (ha érett, akkor viszont jó módszer a túlérés elkerülésére)
-a boltban is van esély érettre, bár ritka, nyomásra (főleg a szárrésznél tesztelhető) kicsit enged, ha érett.
-a még kemény avokávót tedd be egy papír(!)zacskóba, mellé tegyél egy banánt/paradicsomot/almát és tárold lezárva, szobahőmérsékleten, fénytől elzárva!
-A legjobb egy barna papírzacskó, az általában nem tartalmaz (a fehérítéshez szükséges) veygszereket.
-A megnövekveő etilén-koncentráció miatt (az avokádóból és a mellé tett gyümölcsből is jön) pár nap alatt beérik. Nyomkodással ellenőrizhető, hogy mikor.

És egyébként a briteknél ma ünneplik a palacsinta napot (a mi húshagyó keddünk megfelelője), szóval akár annak távoli rokonaként is lehet fogyasztani a tortillát... :)

Kép: British Museum

Hamarosan jön egy egészen más mexikói gasztrokalandomról a beszámoló, a salzburgi Ikarus-ban a séfasztalnál, bent a konyhán volt alkalmam végigenni Enrique Olvera menüjét.

És a végére egy kis Bocuse d'Or, készül egy dokumentumfilm, elkészült a trailer: